12. rész

December 30.

Hűű.. Ma nagyon szét voltam esve.. Alig néhány perccel dél előtt keltem és amikor mentem ebédet csinálni, a konyhából csatatér lett. Hála az égnek, a legtöbb Creepypasta kerüli a konyhát, de Slender biztos nagyon mérges lesz... Na, mindegy, megpróbálok egy kicsit feltakarítani... Hát, ez nem sikerült... Még néhány tányért is sikerült viszont összetörnöm.. Remek. Nem tudom, hogy mi van velem ma, de az tuti, hogy valami nagy gáz van... Amikor bementem a nappaliba, örömmel láttam, hogy nem csak én érzem magam zombinak ma... A fele társaság úgy nézett ki, mint akiket most rángattak ki a sírjukból..
-Mindenki ilyen fáradt ma?- kérdeztem nyúzottan, mire a többiek egyhangúan nyöszörögtek valami igen félét, vagy csak bólintottak. Együttérzően néztem végig rajtuk, majd leültem BEN mellé tévézni.  Smile és Shiva berohantak a házba, és kergetőztek.
- Ezek hogy bírnak így rohangálni?! - nyöszörgött Jeff.
- Állatok.. Ez nálunk normális... - vontam meg a vállam. Felálltam, odamentem a macskámhoz, és felemeltem. Shiva nyivákolt egyet, megkarmolta az arcom, és elrohant.
- Áu! Rohadt macska... - húztam el a számat.
- Kell sebtapasz? - jött oda Jeff. Rámosolyogtam és bólintottam.
- Jól jönne. - mondtam és elvettem a sebtapaszt. Beragasztottam a sebem és visszaültem a tévé elé. Nem nagyon szerettem a focit, de ez van. Hírtelen Slender rontott be a szobába.
- Ki volt a konyhában?! - üvöltötte. Mindenki dermedt csendben ült. Crystal éppen akkor jött le a lépcsőn. Idegesen ránéztem. Rámvigyorgott és odaállt Slender elé.
- Ja, az én voltam... - vonta meg a vállát. Na igen, ilyen helyzetekben bezzeg tök rendes! Na, hagyjuk.
- Miért?!
- Meg akartam próbálni valami reggelit összedobni de nem nagyon sikerült.. - vigyorgott kínjában. Slender hatalmasat sóhajtott és megrázta a fejét.
- Kérlek takarítsd fel. - mondta és elment. Crystal megfogta a karom és behúzott a konyhába.
- Az egy dolog, hogy elviszem a balhét, de te is segítesz! - vigyorgott és odaadott egy felmosóvödröt. Álmosan bólintottam és elmentem megtölteni vízzel. Miután sikeresen feltakarítottunk és sikerült nem mégjobban szétszedni a konyhát, kelletlenül visszatértem az unalmas napomhoz...


Kedves olvasók!
Köszönöm, ha ilyen sokáig velem tartottatok! Ha nem, akkor is!
*sóhaj* De térjünk a lényegre....
Nem lesz több rész.
Vége. Kész. Ennyi volt. Nincs ötletem, se semmim! 
DE! Kedves Magyar Creepypasta rajongók, cseppet se féljetek! 
A nyár folyamán (avagy nemsokára) kezdek egy új Creepypasta blogot amit megpróbálok be is fejezni! 
Sok sok sok szeretettel:
A Hírtelen nagyon random és szerető írótok
~ HappyBuby-chan ~