15. rész

Január 1.

Hogy miért ülök kint a nappali kanapéján takarókba burkolózva az éjjel közepén újévkor az egy nagyon jó kérdés. És a legnagyobb hülyeség a válaszom rá. Aggódom Jeff miatt. Azért mégis csak barátok vagyunk. Másrészt pedig ki tudja, hogyan leplezne le minket, ha nem figyel oda magára...? Önző kis rohadék, hogy csak úgy sitty-sutty eltűnik..! Közel öleltem magamhoz a takarót és becsuktam a szemeim, várva, hátha hazajön, vagy elalszom. Amelyik hamarabb bekövetkezik. Félálomban, arra eszméltem fel, hogy kintről zajok szűrődnek be. Egy pillanatra megijedtem, a takarómat magamhoz ölelve, de aztán sikeresen ráeszméltem, hogy általában inkább tőlem kéne félni. Na jó, ez kínos. Ügyet sem vetve az előbbi kellemetlen pillanatomra, felálltam, a takarót szorosan magam köré burkolva. Elég hideg volt. Persze annak ellenére, hogy nincs sok dolog amitől félnem illene, vittem magammal egy kést. Ki tudja, kire vagy mire bukkanok. 

Kiléptem a házból, óvatosan körülnézve, erős hunyorgás kíséretében. A szemem aligha szokta meg a sötétet, de már éreztem, hogy nem vagyok egyedül. A takaró alatt megmarkolom a fegyverem, majd óvatos lépésekkel lejöttem a pár lépcsőfokon, ami az ajtó előtt van. Teljes csendben figyeltem és vártam, hogy mi fog történni. Majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy szörnyen ismerős alak közeledett felém. 

- JEFF! - kiáltottam örömömben, ami rögvest el is szállt, amikor megláttam a nőt mögötte. Odasiettek hozzám, én pedig szinte harci állást felvéve, elővettem a kést, a takarót gyakorlatilag ledobva magamról. 

- Ellen! Ellen nyugi, ő velünk van! - hadarta a fiú miután meglátta a fegyvert a kezemben. - Ő Natalie. Vagy Nat, lényegtelen. Az újévi káoszból ő rángatott ki. - magyarázta, mire egy kicsit lejjebb eresztettem a konyhakést. A nő - Natalie, vagy ki a franc - rám mosolygott, enyhén bólintva. Kifejezetten felnőttesnek tűnt. 

- Sajnálom, ha rossz benyomást keltettem. Nem szándékoztam pánikot okozni. - közölte egy nyugodt, de mégis kedves hangnemben. - Natalie vagyok, közismertebben Dear Light. - "közismertebben"? Ki a franc ez a nő? És miért az a neve hogy "Kedves Fény"? Egyáltalán nem néz ki valami világos alaknak. Már a bőrét leszámítva. Csupa feketében jár. Eléggé összezavarodottnak tűnhettem, hisz az is voltam, 

- Gyilkos vagy? - kérdeztem egyszerűen. Mondjuk, Jeff mi másért mondta volna, hogy velünk van? 

- Fogjuk rá. - vonta meg a vállát egy kedves mosollyal. Na jó, ez gázos. Kicsit hunyorogtam még, majd rájöttem, hogy igazából nagyon fázom. Újra felemeltem a takarót, és magam köré csavartam. 

- Bejöttök, vagy mi? - kérdeztem, mire egymásra néztek. Hol voltak ezek? Mit csináltak? Miért lettek hirtelen ilyen jó haverok vagy mittudomén? 

- Még.. Nem egészen akarok visszamenni - közölte Jeff egy pár perccel később.

- Jeeeff!! - enyhe idegesség fogott el. - Én fázom! 

- Akkor menj vissza 

- És ti hova mentek?!
Ismét egy pár perc csönd.

- Natalienak van egy háza a közelben.  Pontosabban inkább kunyhója. Reggelig ott maradnánk. 

- ...Minek? 

- Csak. Nincs kedvem ilyen kis diszkrét belépőt összehozni. Majd holnap reggel valami jó nagyot. - mondta vigyorogva, Mondjuk, mikor nem vigyorog? Csak egy sóhajjal válaszoltam. 

- Deeee ha nagyon szeretnél, jöhetsz velünk. - ajánlotta fel Natalie. Halvány lila gőzöm se volt, hogy menjek-e. Jeffre néztem, mintha valamifajta jelet kerestem volna, majd végül döntöttem.

- Kösz, maradok. - közöltem, majd visszasétáltam a házba. Hogy ezután mit tettek, azt nem tudom. Valószínűleg elmentek Nataliehoz, én pedig szépen visszamentem a szobámba és megpróbáltam legalább egy pár órát aludni. Nem szimpi nekem ez a csaj. 

Visszatérteeeeeeeem!
Fantasztikus, ugye?
Amúgy kb. havonta 1-2 rész lesz, ha minden igaz.. (Tele a naptáram, bocs) 
Másrészt, szeretném megköszönni Micusnak (*és barátainak) az inspirációt ehhez a részhez! :) Ha bárkinek van valamilyen ötlete, javaslata, vagy akár rajza amit szívesen látna a blogban, a kommentekben nyugodtan lehet írni, és/vagy elkérni az emailemet (hacsak nem keresitek vissza), hogy leírjátok. Nagyon kíváncsi lennék az ötleteitekre/alkotásaitokra! 
Na, mára ennyi 
- Panda