14. rész

Január 1.

1.
Az emberek szinte kórusban kezdtek el visongatni, ahogy az első tűzijáték élénk színei feltűntek és kivilágították az égboltot. Mindenki olyan vidámnak tűnt... Én is ünnepelhettem és ujjonghattam volna, de túlságosan is el voltam foglalva azzal, amit végre láttam így, hogy volt egy kis fény. Jeff egy lányt bámult. De nem akármilyent. Én se bírtam szinte levenni róla a szemem. Különlegesnek tűnt, az fix. Karcsú, középmagas formáját egy hosszú fekete prémes kabát tartotta melegen, alatta egy fekete rövid szoknya, ami alatt fekete harisnya. A depresszív kollekcióhoz tartozott egy színben megegyező pár emelt sarkú bakancs, és a vállig érő, szinte szögegyenes fekete haja. De amilyen lehangolónak is tűnt a színvilág, mosolygott. Sőt mi több, egy önelégült mosoly ült az arcán, a keze a csípőjén, egy magabiztos testtartásban állt, figyelve, ahogy a különböző tűzijátékok befestették az eget, csodás színeket visszaverve a ruhájára is. Még valami ami furcsállható volt benne, az a szeme színe volt. Pirosas-lilás szemekkel még nem volt szerencsém találkozni. Hogy ki volt ez a nő és miért volt ilyen nehéz levenni róla a szememet, azt nem tudom, de ahogy elnéztem, Jeff is hasonló helyzetben volt. Mire észbe kaptam, eszméletlen pánik tört ki körülöttem. A francba! Elhalasztottam a lehetőséget, hogy öljek. Mindegy, most az a fontos, hogy ki kerüljek innen... Ahogy elkezdtem haladni a tömeggel, bevillant, hogy Jeffet sehol sem láttam! Megkíséreltem visszafordulni, hátha meglátom, és sajnos sikerült. Ott állt egy helyben, még mindig a nőt bámulva. Megálltam, hogy utánakiáltsak. Annak nem lenne jó vége.
- Jeff az isten szerelmére... - hatalmas sóhajjal próbáltam elkezdeni szinte úszni a tömegben, úgymond az "árral szemben". Meg kell mondjam, nem haladtam sokat. Cifra szavakat mormogva magamnak, tovább próbáltam haladni. - Káosz vagy nem én esküszöm, hogy leszúrom azt, aki még egyszer nekem jön.. - odébb löktem egy pár embert még, és szinte mérget vennék rá, hogy némelyiknek káposztalé van a fejében agy helyett. Most már emlékszem, hogy miért utálom ennyire az embereket. Na mindegy, most Jeffre kéne fókuszálnom. Mit bámul azon a nőn annyit?! Vágom, hogy érdekes látvány, de mintha még nem látott volna fura embereket! Pont ő!! Várjunk... Az egy dolog, hogy 2 perce Jeff még ott állt, a nőt bámulva, de most egyikőjüket sem találom.
- JEFF!! - na jó, most már én is kezdtem pánikolni. Hol az istenben vannak?! És én hol vagyok?! Körbepördültem, hátha látok valakit, de semmi. Meghökkenve éreztem, ahogy Hoodie megfogta a csuklómat, majd elkezdett vonszolni magával.
- Mennünk kell!
- De Jeff--
- Majd hazatalál!
Azzal elindultunk vissza. Hamarosan utolértük a többieket.
- Ki keltette a pánikot? - körülnéztem, de csak Jane-en és Crystalon volt vér. Rájuk tippelnék. Lassan felemelték a kezüket, egymás felé kuncogva. Nem vagyok meglepve.
- Hol van Jeff? - kérdezte BEN, lábujjhegyen körülnézve, hátha meglátja.
- Azt én is nagyon szívesen tudnám... - válaszoltam, a földre merengve. Kicsit bűntudatom volt, hogy nem találtam meg, de végül is nem az én hibám...
- Mi van?! - szinte kórusban hangzott fel a költői kérdés.
- Péntek. - válaszolta közömbösen Hoodie. Ja igen, ő nem volt meglepve.
- Hol van?! Mi történt?! Ellen!! - szinte rám rivallt Jane, mire én felemeltem a kezeimet védekezően.
- Nem az én hibám! Mi vagyok én, a bébiszittere?! Tudnia kéne vigyáznia magára!
- Van benne valami..
- Kuss legyen Masky! - azzal elviharzott. Csendben álttunk és néztünk egymásra, azon gondolkodva, hogy mi is volt ez.
- ...Szerintem menjünk haza. Hosszú esténk volt. - ajánlotta Crystal egy nagy sóhajjal, amivel mind egyet tudtunk érteni. Indulás haza.
- Hogy min pipult be Jane ennyire... - morogtam magam elé. - Nem az én bajom ha a pasikája nem tud odafigyelni magára..
- Várjunk, járnak? - esküszöm Crystal mindent hall.
- Dehogy is... Legalább is nem hinném.
- Amúgy Jeff hogyan tűnt el?
- Bonyolult.. Majd otthon elmagyarázom. - bólintott, majd előresietett, Masky mellé. Én előregörnyedten folytattam tovább utamat, aligha észrevéve, hogy Hoodie mellettem sétált. De legalább nem akart beszélgetni, aminek jelen esetben nagyon örülök. Nincs valami nagyon jó kedvem....


Hát ez jó sokáig tartott... Remélem tetszett :D 
Mellékesen, a rajz az enyém ;) Mit gondoltok?