16. rész

Január 1. (csak egy pár órával később)

Mire felkeltem és lesétáltam a nappaliba, már szinte az egész ház a feje tetején állt. Kiderült, hogy időközben Jeff és az a csodálatos fantasztikus istennő visszatértek (éreztetném a szarkazmust), és egy páran persze kiakadtak. Főképp Jane. Éppen egy kellemes pillanatba csöppentem bele, ahol az épp előbb említett nőszemély a pólójának a gallérjánál fogva szorította a falhoz Jeffet, aki szegény pára épp levegőhöz alig jutott. Hogy mivel üvöltötte le éppen a fejét, ha a fél karomat adnám oda akkor sem tudná nekem az égvilágon senki megmondani. Láttam, ahogy az enyhe aggodalom, és a pánik egy kellemes keveredése ült ki Natalie arcára. Ügyesen követve a többiek példáját, nem mert beleszólni a helyzetbe. Amíg a szinte lilult fejű Jeff rohamosan próbálta védeni a szőrét, én észrevétlenül elcammogtam a konyháig, hogy kávét csináljak. Na és ki mással futnék össze itt, ha nem Crystallal.
- Jól aludtál, álomszuszék? - kérdezte mosolyogva, a saját bögréjét markolászva. Ezzel az enyhe utalással vezetett rá arra, hogy gőzöm se volt, hogy mennyi az idő.
- Aha, majd kicsattanok.. - morogtam, odatotyogva a kávéfőzőhöz. Nem vagyok egy nagy kávés, de ha már egyszer így alakult..
-  Látom, szinte sugárzik belőled a jókedv és a szeretet. - jegyezte meg, egyeztetve a szarkazmusommal. Nekidőlt a konyhapultnak, az egyik kezét a csípőjére helyezve, majd a másikkal a bögrét a szájához emelte.
- Nem szimpi.. - közöltem kifejezetten közömbös hangulatban, árgus szemekkel figyelve a kávéfőzőt.
- Kicsoda? - kérdezett vissza Crystal, miután elemelte az ajkaitól a pirosas-sárgás bögrét.
-Natalie, vagy ki a rák is ez a- - a mondatom itt folytatódott egy pár szép, frappáns magyar szóval, amelyeket gyerekek körül általában nem illik emlegetni. És én sem részletezném ezeknek a szavaknak a cifra összetételét, amit addig csűrtem-csavartam, amíg rájöttem, hogy nem fogok szinonímát találni arra, amilyen érzést kelt bennem ez a nő.
- Ajjaj Ellen, ez gázos. Te aligha beszélsz így - vigyorgo

tt Crystal, lehelyezve a bögréjét a pultra, teljesen állóhelyzetbe lökve magát a lábával.
- Nagyon kell az a kávé.. - ha tekintettel lehetne ölni, főképp élettelen tárgyakat, ez a szegény masina már megkapta volna a magáét. Crystal megveregette a vállamat, majd velem együtt nézte, ahogy a kávé szépen a bögrébe csordogál.
-  Na végre.. - egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében elemeltem a bögrét, majd nekiláttam a tej és cukor "aprólékos" adagolásához.
- Jesszus El, biztos, hogy kell ez az összes cukor?
- Neee mondd meg, hogy éljem az életem, vagy igyam a kávém - enyhe ajakbiggyesztéssel a számhoz emeltem a bögrét, majd elkezdtem fújni, hogy legalább egy picit hűljön le. Egy pár perc után bele is kortyoltam a forró italba. Őszintén, nem tudom, hogy mire számítottam. Forró, és elég undi. De nem baj, fel kell kelnem rendesen.
- Nem is szeretsz kávézni.. - nevetett Crystal, Utálkozva néztem rá, majd folytattam a sűrű kotyvalék elfogyasztását.
- Kell az energia, hogy el tudjam viselni ezt a sok faszságot. - morogtam, mire Crystal bólintott.
- Jogos. Sok lesz úgy érzem a dráma.
- Nem mondod bazdmeg? - morogtam, majd befejeztem a kesernyés italt. A mosdókagylóba raktam a bögrém, majd kivonultam a nappaliba, hogy felmérjem a változásokat. Jane végre elengedte Jeffet, aki pedig éppen próbálta kimagyarázni magát.
- Megmentett! - mondta elég hangosan, mire Jane csak sóhajtott. Szerintem kicsit bánta, hogy ennyire kiverte a hisztit.
- Csak csináltam vacsorát, majd Jeff elaludt a kanapén.. - szólalt meg Natalie. - sajnálom, ha gondot okoztam. - őszintén, én nem megbánást, csak sima tisztelettudóságot láttam rajta.
- És nekünk nem maradt kaja? - kérdezte BEN vigyorogva, mire Masky jól tarkón vágtam. Majdnem elröhögtem magam, de sikerült nem így tenni. - Vicceltem, naa - nevette a fiú, a tarkóját dörzsölve.
- Rossz vicc. - morogta a proxy. Végre valahára egy értelmes előlény is csatlakozott a beszélgetéshez; Slendy.
- Semmi gond, Natalie. Örülünk, hogy segítettél Jeffnek. - mondta barátságosan. - Mivel hálálhatnánk meg? - esküszöm, ha volna szeme, most olyan villámokat szórna Janere, hogy az már ijesztő.
- Jaj, nem kell! Ez volt a legkevesebb amit megtehettem! - mentegetőzött, a haját a füle mögé tűrve.
- De valahogy biztosan szeretnénk meghálálni. Elég durva lehetett őt bébiszitterkedni.
- Héééé! - kiáltotta sértődötten a fiú, mire egy páran csendben elkezdtünk vihorászni.  Natalienak is eléggé meg kellett erőltetnie magát, hogy ne nevessen.
- Ááá nem, rendes volt. - mosolygott, majd Jeffre nézett, aki elkapta a tekintetét, még mindig eléggé megsértve az előbbi poén miatt. - De hát ha ennyire mindenáron meg akarják hálálni.. - motyogta, majd várta, hogy mit fog Slender felajánlani.
- Azt mondtad, hogy van otthonod az erdőben, igaz? - kérdezte, mire a lány bólintott. - Akkor nem mondom, hogy maradj itt velünk, de mostantól, akármikor látogathatsz, akármeddig. A mostani körülmények miatt nagyon oda kell figyelnünk, hogy mi folyik körülöttünk. Tartsunk össze. - közölte, kicsit komorabb hangnemben. Mindenki bekussolt szinte azonnal, majd kérdő tekinteteket vetett Slender felé.
- Miért, mi van a helyzettel? - kérdeztem, keresztbe rakva a karjaim.
- Ha nem tűnt volna fel, káosz. - mondta Slender, felém fordulva. - Újév. Gyilkosság. Elég nagy lesz a balhé. Egyébként is, volt már egy pár megcsúszás itt-ott. - az utolsó mondatnál az alacsony szőke fiú felé fordította a fejét, aki védekezően felemelte a karjait.
- Nem az én hibám, hogy nem akart meghalni!
- De a feltűnés amit keltettél viszont a te hibád. - közölte az öltönyös gyilkos ridegen.
- Hát, én benne vagyok. - vonta meg a vállát Natalie. - Ha bármikor kellenék, Jeff tudja, hol a viskóm. Ti is jöhettek akármikor. - mosolygott ránk. Egy kis gondolkozás után Jeff bólintott.
- Ja, asszem emlékszem.
- Akkor jó. Viszont én most visszamegyek, mivel még van valami elintézni valóm. - mosolygott a lány, mire mindannyian morogtunk valami köszönés-féleséget, Slender pedig kikísérte, miközben mindenki visszatért ahhoz, amit csinált alapból. Egy kicsit vártam, hogy kimenjenek, mielőtt felsiettem a szobámba, és átöltöztem. Valami nekem nem szimpi ebben a csajban. Simán felvettem egy terepszínű pulcsit, valami kényelmes gatyát, a kapucnit a fejemre húztam, és már másztam is ki az ablakon. Ki akarom deríteni, hogy ki is ez a Natalie...

Na végre ez is megvan! :D Esküszöm alig tartott ilyen sokáig megírni egy részt... De hozzá kell tegyem, menet közbe kitörlődött egy része a bejegyzésnek..
Amúgy a rajzok innentől kezdve az enyéim, ha csak nem mondom, hogy másé :D (Ezen esküszöm vagy 3 órát bajlódtam...) 
Ja, és bocsi a sok káromkodásért... :DD
- Panda