17. rész

(Még mindig) Január 1. (komolyan, ez a harmadik!!)

Halkan követtem a lányt, figyelve, hogy ugyanakkor lépjek mint ő, ezzel úgy éreztetve, mintha itt se lennék. Közbe azért figyeltem merre megyünk, nehogy még pórul járjak. Haza is kéne valahogyan majd jutni, szóval figyelni nem árt. Úgy tűnt, hogy csak egyre beljebb mentünk az erdőbe, ami egy kicsit fura volt. Nem igazán hittem neki. Nem tudom miért, de valahogy nem illett a képbe. Olyan kis szép és kedves, nem Pastának való. Lehet, hogy csak én vagyok nagyon előítéletes, de nem érdekel. Kb. egy jó 10-20 perc múlva elértünk egy elég kicsi házikóhoz. Miután láttam, hogy ide tervez bemenni, hirtelen elbizonytalanodtam. Hogyan tovább? Creepypastának lenni egy dolog, nindzsának meg megint más. És nincs az az isten, hogy én ide bekerülök észrevétlenül. Ja, és bent is maradok. Azt pedig nem akarom, hogy mint vendég legyek bent. Ki tudja, mit titkol? Magam kell utánajárnom a dolgoknak. Besétált a házba, és mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, körülnézett. Elbújtam egy fa mögé, a lélegzetemet is visszafojtva, várva az ajtó csapódásának a hangját. De akárhogy is, nem hallottam. Csak nem csukta be azt a szinte kőköri ajtót hang nélkül.. Két választásom van. Vagy kikukucskálok, ezzel veszélybe sodorva magamat, vagy várok még egy kicsit. Így hát vártam. És vártam. De semmi. Na jó, ilyen nincs. Kikukkantottam a fa mögül, és meglepetésemre, az ajtó tárva nyitva, de Natalie sehol. 

- Nem illik ennyire bizalmatlannak lenni a magad fajtával.. - szólalt meg mögöttem egy gyengéd női hang, mire megpördültem, majdnem szívrohamot kapva, amikor megláttam Nataliet. 

- MI A JÓ F- - elkiáltottam magam, a fának dőlve, mivelhogy a lány max. egy méterre állt tőlem. - SZÍVBAJT SEM ILLIK HOZNI A MÁSIKRA! - közöltem még mindig egy eléggé sokkos állapotban. A lány csak kuncogott. 

- Sajnálom, de nem tudtam nem észrevenni, hogy követtél. - mosolyogta gyengéden, majd az arca elkomorodott. - Nincs semmi okod arra, hogy ne bízz bennem. Persze, nem várom el, hogy azonnal megszeress, de nem értem, honnan ered ez a hozzáállás. - a hangja inkább szomorkásabb lett, mint komoly, majd ismét elmosolyodott. - Hogy bebizonyíthassam azt, hogy bízhatsz bennem, megkérnélek, hogy légy a vendégem. - Ja, az egyetlen dolog amit nem akartam hallani. Pár nagy levegővétel után végre lenyugodtam, és bólintottam.

-R-rendben.. - a többire nem terveztem reagálni. Tett egy pár lépést hátra, majd elindult a ház felé, én pedig engedelmesen követtem. Nem akartam rossz fát tenni a tűzre, ki tudja mire képes, ha így rám ijesztett! Miután becsukta mögöttem az ajtót, rögtön elém is sétált.
- Enni, vagy inni esetleg valamit? - kérdezte mosolyogva, mire nem tudtam mással reagálni, csak egy szimpla, értetlen hanggal:

- Ööööööö... 

- Van keksz, talán még maradék pizza, sütik, víz, tea, és kávé. - megborzongtam az utóbbi halálkotyvalék megemlítésekor. Soha többé. 

- Nem kérek, köszi.. - motyogtam, majd kínomban levettem a kapucnimat a fejemről, és elkezdtem a pulcsim ujjával játszani. 

- Akkor körbevezesselek? - kérdezte, mire bólintottam. Ha már itt vagyok, legyen annak valami haszna is..

Hát.. Nem tudom mit mondjak. Ez nem lett valami sok, de hát ez van, bocsi uwu"
Zsúfolt a májusom XD
- Panda