3. rész

Szeptember 05. Még mindig.....

Miután visszaértünk, a srácok úgy támadták le a chipses zacskókat, mint az éhes hiénák. Valahogy sikerült kiszabadulnom a karmaik közül, majd az asztalra dobtam a sós finomságot. A fiúk pedig szó szerint ráugrottak az asztalra. Elkerekedett szemekkel bámultam, ahogy szinte ölik egymást a chipsért.

-Hát igen... Ezért kellett sok chipset venni...-sóhajtott Jane és bevitte a konyhába a többi kaját. Szépen lassan lebattyogtam a könyvtárba. Imádtam a dohos könyvek szagát! Mosolyogva körbejártam a könyvtárat és beleolvastam szinte az összesbe, amely a kezem ügyébe akadt... Olyan meghitt, középkori hangulat van itt! A kellemes félhomályban, amelyet egy íróasztal melletti gyertya biztosított, alig láttam valamit, de ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez, már remekül láttam mindent. A polcok között járva rátaláltam egy régi vastag emlékkönyvre. Fellapoztam és éppen egy csoportfényképnél nyitottam ki. Nagyon régi lehetett a kép, bár senki sem tűnt sokkal fiatalabbnak. Aztán megláttam a dátumot és majdnem hátast dobtam. 2000! De az hogy lehet?! Tizennégy éve még meg sem születtek néhányan! De ezek csakis ők lehettek! Erről majd meg kell kérdeznem Slender-t. Ő biztos meg tudja magyarázni... De azért mostmár kíváncsi lettem, hogy vajon majd még mit titkolnak...
-Megtaláltad?-kérdezte valaki. A hang hallatára megfordultam és sóhajtottam.
-Ohh, csak te vagy az...- mosolyogtam Hoodiera.- Nem is hallotam, hogy bejöttél... Ez a kép tényleg 2000-es?
-Ööö...-látszott rajta, hogy nem igazán akar róla beszélni.
-Nem muszály elmondanod, ha nem akarod...
-De... Nem biztos, hogy hinni fogsz nekem...
- Miért ne hinnék neked, aha azt elhittem, amit a Creepypasták létezéséről mondtál?
-Jogos... És amúgy is meg kéne tudnod...
-Na?
-Halhatatlanok vagyunk... Legalábbis nem nagyon öregszünk... Amellett pedig vigyázunk magunkra, hogy ne kapjanak el...
-Éééértem...-bólogattam, bár igazából nem nagyon értettem. Tovább lapozgattam a könyvben. Hoodie hátrament olvasgatni.  Aztán Masky hirtelen berohat.
-Hoodie!!
-M-miaz??
-JACK!

-M-mivan vele?
-ITT VAN!
-E-eddig is itt volt...
-DE A MÁSIK! LAUGHING JACK!
-Ja... És az miért baj?
-Nemtudom. Csak úgy mondtam.- vonta meg a vállát Masky. Hoodie finoman köhintett majd kijavította a barátját.
-Kiabáltad...
-Mindegy!-legyintett majd kiment. Odasétáltam Hoodie mellé és leültem egy fotelbe.
-N-nem mindig ilyen...-húzta el a száját Hoodie.
-Gondolom..-mosolyogtam.
-Megyek, megnézem, hogy nem töltötte-e fel az összes tartót cukorkval L.J...
-L.J?
-Így hívjuk. Eyeless Jack E.J, Laughing Jack pedig L.J...- nézett vissza majd kiment. Kicsit később én is kimentem, hogy bemuatkozzam L.J-nek.
-Hehehe, kit látnak szemeim? Ki a hölgyike?- nevetett L.J.
-E-Ellen vagyok...-mosolyogtam rá. Visszamosolygott, bár gondolom az nála normális. Elvileg az a neve, hogy nevető Jack... Kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjunk. Éltem a lehetőséggel, majd amikor elengedte a kezemet egy cukorkát is tett bele, amit Jeff rögtön el is vett.
-L.J, nem vicces...-nézett rá mérgesen, majd hozzávágta a fejéhez a cukorkát. Jack megvonta a vállát és felment. Jeff komoly arccal rám nézett és megfogta a vállamat.
-Ha L.J cukorkát akar neked adni, ne edd meg!
-Okéé... - pislogtam értetlenül, mad amikor Jeff elengedett visszaentem a könyvtárba. Még egy kicsit járkáltam, amikoregy feltűnően vastag könyvre lettem figyelmes. Már éppen mentem volna tovább, amikor hangokat hallottam a polc mögül. A könyv egy kicsit kikandikált, úgyhogy beljebb nyomtam a polcba, amely hangos nyikorgással kitárult előttem...

2. rész

 Ebéd után kimentem a hátsó kertbe Smile Dog-gal játszani. Nagyon aranyos kutya, csak egy kicsit fúrcsa a mosolya... De hát, ettől Creepypasta.
-Ellen!-kiáltott Jeff.
-T-tessék?-fordultam meg.
-Hallom tudsz varrni. Meg tudnád nekem varrni az egyik pulcsimat?-kérdezte. Elmosolyodtam.
-P-persze.
-Kösz! Itt van. Még ráér, nem kell sietni...-mondta és átadta pulcsit, majd bement. Letettem egy padra, felszaladtam a varrókészletemért és nekiálltam megjavítani a ruhadarabot. Már félig készen voltam, mire kezdett esteledni. Letettem magam mellé a pulcsit és hátradőltem. Smile az ölembe fészkelte magát, majd szerintem egy kicsit elszunyókált. Nem sokkal később Masky és Hoodieis kijöttek. Szó nélkül leültek mellém a padra és bámulták a naplementét velem. Elmosolyodtam. Smile dog felkelt, majd leugrott a padról és bement a házba, a srácok pedig csak ültek, teljesen csendben. Nem olyan kínos csendben, hanem olyan békés csendben. Rég nem voltam már ilyen vidám. Még ha ezt a többiek nem is tudják. Miután lement a nap, visszamentem, hogy a házban folytathassam a varrást.

Szeptember 05.

Ma reggel sikerült befejeznem Jeff pulcsiját. Reggeli előtt vissza is adtam.
-Köszi El!-mosolygott Jeff és felvitte a szobájába. El? Okééé... Mondjuk, ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem utál. Reggeli után Slender odajött hozzám és Jane-hez.
-Lányok, nem bánnátok, ha elküldenélek titeket vásárolni? Már kezdünk kifogyni...
-Persze! Csak hozok zsacsikat!-kiáltott Jane és feltrappolt az emeletre, majd ismét le vagy három hatalmas szatyorral. Slender nem adott nekünk pénzt a vásárláshoz, bár gondoltam, hogy nem leszünk túl tisztességesek. Mivel egy erdő kellős közepén van a ház, jó sokat kellett mennünk, hogy elérjük a legközelebbi benzinkutat. Megpróbáltunk észrevétlenül beosonni, de nem jártunk sikerrel. Nincs túl nagy forgalom, tehát elég nehéz lett volna eltűnni szem elől veszni, úgy, hogy nagyjából mi ketten alkottuk az egész bolt teljes létszámát. Kiderült, hogy az eladó elment ebédelni (kora délelőtt, gratulálok) és nyitva felejtette a bolt ajtaját!
-Ekkora mázlit!-kiáltott Jane és elkezdte telepakolni a szatyrokat.
-N-nem kéne esetleg valamiféle terv szerint haladni...?-tettem fel magamnak a költői kérdést, majd én is ész nélkül cuccolni kezdtem. Jane rámmosolygott, én pedig viszonoztam a gesztust. Hirtelen lépteket hallottam közeledni és riadtan a lányra néztem, aki kétségbeesetten próbált kiutat találni, majd hirtelen elnevettem magát. Kérdőn rámeredtem.
-Creepypasták vagyunk. Minek félünk? Ők félnek tőlünk!-nevetett Jane. Mondjuk jogos... Az eladó lassan becammogott a boltba, a pult mőgé állt, majd így szólt:
-Miben segíthetek?-nem mondta túl lelkesen... Jane elvigyorodott. Az eladó felnézett és kis híján elájult. Jane odament, egy egyszerű mozdulattal leütötte a férfit, majd kifutott. Intett, hogy menjek én is. Utánamentem.
-Hát ez... Fúrcsa volt...-bámultam Jane-re, aki idő közben szinte teljesen lehagyott. Gyorsan utána futottam. Nem nagyon figyeltem, hogy merre mentünk. Nem lenne jó eltévedni.
-De azért jó lett volna mást is kezdeni a sráccal...-mosolygott rám Jane mikor mellé értem.
-Hát, lehet, hogy nem kellett volna életben hagyni...
-Hé, látszott rajta, hogy ismer minket... Nem lett volna jó megölni egy rajongót!
-Nagyon vicces...
-Na, fel a fejjel! Olyan kis morcos vagy!-megvontam a vállam. Szerintem nem vagyok morcos... Csak nem annyira nyitott...