3. rész

Szeptember 05. Még mindig.....

Miután visszaértünk, a srácok úgy támadták le a chipses zacskókat, mint az éhes hiénák. Valahogy sikerült kiszabadulnom a karmaik közül, majd az asztalra dobtam a sós finomságot. A fiúk pedig szó szerint ráugrottak az asztalra. Elkerekedett szemekkel bámultam, ahogy szinte ölik egymást a chipsért.

-Hát igen... Ezért kellett sok chipset venni...-sóhajtott Jane és bevitte a konyhába a többi kaját. Szépen lassan lebattyogtam a könyvtárba. Imádtam a dohos könyvek szagát! Mosolyogva körbejártam a könyvtárat és beleolvastam szinte az összesbe, amely a kezem ügyébe akadt... Olyan meghitt, középkori hangulat van itt! A kellemes félhomályban, amelyet egy íróasztal melletti gyertya biztosított, alig láttam valamit, de ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez, már remekül láttam mindent. A polcok között járva rátaláltam egy régi vastag emlékkönyvre. Fellapoztam és éppen egy csoportfényképnél nyitottam ki. Nagyon régi lehetett a kép, bár senki sem tűnt sokkal fiatalabbnak. Aztán megláttam a dátumot és majdnem hátast dobtam. 2000! De az hogy lehet?! Tizennégy éve még meg sem születtek néhányan! De ezek csakis ők lehettek! Erről majd meg kell kérdeznem Slender-t. Ő biztos meg tudja magyarázni... De azért mostmár kíváncsi lettem, hogy vajon majd még mit titkolnak...
-Megtaláltad?-kérdezte valaki. A hang hallatára megfordultam és sóhajtottam.
-Ohh, csak te vagy az...- mosolyogtam Hoodiera.- Nem is hallotam, hogy bejöttél... Ez a kép tényleg 2000-es?
-Ööö...-látszott rajta, hogy nem igazán akar róla beszélni.
-Nem muszály elmondanod, ha nem akarod...
-De... Nem biztos, hogy hinni fogsz nekem...
- Miért ne hinnék neked, aha azt elhittem, amit a Creepypasták létezéséről mondtál?
-Jogos... És amúgy is meg kéne tudnod...
-Na?
-Halhatatlanok vagyunk... Legalábbis nem nagyon öregszünk... Amellett pedig vigyázunk magunkra, hogy ne kapjanak el...
-Éééértem...-bólogattam, bár igazából nem nagyon értettem. Tovább lapozgattam a könyvben. Hoodie hátrament olvasgatni.  Aztán Masky hirtelen berohat.
-Hoodie!!
-M-miaz??
-JACK!

-M-mivan vele?
-ITT VAN!
-E-eddig is itt volt...
-DE A MÁSIK! LAUGHING JACK!
-Ja... És az miért baj?
-Nemtudom. Csak úgy mondtam.- vonta meg a vállát Masky. Hoodie finoman köhintett majd kijavította a barátját.
-Kiabáltad...
-Mindegy!-legyintett majd kiment. Odasétáltam Hoodie mellé és leültem egy fotelbe.
-N-nem mindig ilyen...-húzta el a száját Hoodie.
-Gondolom..-mosolyogtam.
-Megyek, megnézem, hogy nem töltötte-e fel az összes tartót cukorkval L.J...
-L.J?
-Így hívjuk. Eyeless Jack E.J, Laughing Jack pedig L.J...- nézett vissza majd kiment. Kicsit később én is kimentem, hogy bemuatkozzam L.J-nek.
-Hehehe, kit látnak szemeim? Ki a hölgyike?- nevetett L.J.
-E-Ellen vagyok...-mosolyogtam rá. Visszamosolygott, bár gondolom az nála normális. Elvileg az a neve, hogy nevető Jack... Kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjunk. Éltem a lehetőséggel, majd amikor elengedte a kezemet egy cukorkát is tett bele, amit Jeff rögtön el is vett.
-L.J, nem vicces...-nézett rá mérgesen, majd hozzávágta a fejéhez a cukorkát. Jack megvonta a vállát és felment. Jeff komoly arccal rám nézett és megfogta a vállamat.
-Ha L.J cukorkát akar neked adni, ne edd meg!
-Okéé... - pislogtam értetlenül, mad amikor Jeff elengedett visszaentem a könyvtárba. Még egy kicsit járkáltam, amikoregy feltűnően vastag könyvre lettem figyelmes. Már éppen mentem volna tovább, amikor hangokat hallottam a polc mögül. A könyv egy kicsit kikandikált, úgyhogy beljebb nyomtam a polcba, amely hangos nyikorgással kitárult előttem...