4. rész

Szeptember 05....
Elindultam a szinte beláthatatlanul hosszú folyosón. A hangok amiket kintről hallottam egyre erősödtek. Olyan hangja volt, mint amikor a kést élezik... Csak sokkal hangosabb.  Amikor végre a bejutottam a terembe, Jeffet láttam meg egy hatalmas kardszerűséget élezni.... A szoba látványától megborzongtam. A fal tele volt élesebbnél élesebb késekkel, kardokkal, katanákkal, macsetékkel és mindenféle fegyverekkel amit csak el tud az ember (ezesetben Creepypasta) képzelni. Elkerekedett szemekkel bámultam a fiúra, aki élezés közben úgy dudorászott, mintha csak simán egy cipőt pucolna, majd hirtelen észrevett.
-Oh, szia El!- integetett a késsel.
-Öööh, szia...- intettem.
-Látom rátaláltal a kínzószobára.-mosolygott.-Körbevezesselek?
-Nekem mindegy...
-Gyere!- megfogta a karomat és odahúzott egy szekrénysorhoz.- Itt tároljuk E.J-nek a beleket...-mutatott az elsőre és kinyitotta. Rosszul tette. A szekrény csurig tele volt halott emberek beleivel. A különböző méretű (és színű) szervek láttán, az, hogy majdnem kidobtam a taccsot enyhe kifejezés. A fejem valószínűleg majdnem olyan zöld lehetett, mint BEN tunikája. Ezt Jeff valószínűleg észrevette és bocsánatkérően bezárta a szekrényt, majd kinyitotta a következőt, melynek mélyén kisebb-nagyobb kések lapultak.
-És ez itt az én drága gyűjteményem...-vigyorgott rám büszkén. Kivette az egyik legnagyobbat és....megölelgette...- Ő a kis kedvencem...-nevetett, majd óvatosan visszatette. Odament az egyikez.-Ezt a szekrényt régen Ticci Toby használta, de azóta már átköltöztettük...-biccentett egy másik szekrény kupac felé.- Ez a szekrény a tiéd lehet.
-Komolyan?
-Persze.- vigyorgott és atádta a kulcsot. Vááárjuunk.. Ha ezek kulcsosak, akkor hogyhogy Jeff ki tudta

nyitni a többiekét? Okééé.... Sóhajtottam egy nagyot és kinyitottam a szekrényt. A belseje tele volt ragasztgatva matricákkal, a kedvenc együtteseimről, az ollómról, a kedvenc állataimról, és persze a nevemmel.
-Jeff, biztos, hogy ezt itt Toby óta senki sem használta?- kérdeztem.
-Hogy érted?- nézett rám értetlenül. Biccentettem, hogy jöjjön ide. Amikor meglátta, azonnal   felnevetett.
-Miaz?
- Hoodie tegnap este leosont és kipingálta!
-Honnan tudod, hogy ő volt az?
- Tegnap este hallottam, ahogy lement. Azt hittem ölni megy, de úgy látszik csak ide jött...-nevetett Jeff. Vajon Hoodie honnan tud rólam ennnyit? Akár csak egy végszóra, Masky és Hoodie lejöttek.
-Oh, megtaláltad a titkos szobát?-kérdezte Masky.
-Aha...-bólintottam. Jeff odament és súgott valamit Masky fülébe, majd felmentek. - Köszi...
-Mit?
-A dekorálást.-mosolyogtam Hoodiera.
-Ja...
-Amúgy honnan tudsz rólam ennyi mindent?
-Jó megfigyelő vagyok..-vonta meg a vállát.
-Ez megmagyarázza azt, hogy miért éreztem úgy, mintha valaki mindig figyelt volna...-vakartam meg az állam. Hoodie elpirult.- És mit tudsz még rólam?
- Volt egy fekete macskád, Shiva.
- Még mindig van.-javítottam ki.
-Jó, de nem itt...-rázta meg a fejét a fiú. Megvontam a vállam és felmentem, hogy lehozzam a fegyveremet. Igazából, eddig csak egy ollóm volt  amit még az anyukámtól kaptam, de Slender adott még egy-két kést is, úgyhogy azokat hoztam le.
- Már te is  késmániás lettél?-kérdezte Hoodie szomorúan.
-Nem, csak azért kellenek, hogy az ollómon kívül is legyen valami fegyverem...-ráztam meg a fejem, mire a fiú megkönnyebülten sóhajtott.
-Hála az égnek! Éppen elég egy késes gyerek a házban...-mondta. Halványan elmosolyodtam és visszafordultam a szekrényemhez, hogy folytassam a pakolást....



 Szerzői utóirat:
Sajnálom, ez a rész tartott a legtovább, hogy elkészüljön, de nem nagyon tudtam haladni, mert...Nem. Na, mindegy...
Üdv:
  ♥~Ai-chan~♥