Most elég sok időt kihagytam, de elég unalmas lett volna, ha minden egyes napról írtam volna... Ja, és sok lesz a dráma, csak előre szólok :D és lesznek kicsit csúnya szavak, úgyhogy csak saját felelősségre olvasni!! (próbálok szépen írni, de akkor is!!!)
November 15.
Ma már kezdett nagyon hideggé válni az időjárás, ígyhát nem tudtunk kimenni Maskyvel és Hoodieval piknikezni. A kert is haszontalanná vált. A rossz idő miatt pedig a kedvem is rosszabb. Crystalból is kezd elegem lenni. Teljesen átvette a szerepemet! Már szinte tudomást sem vesznek rólam. Csak Crystal körül forog a világ! Ja, és kapott külön szobát. Igy legalább nem kell egy szobában lennem ezzel a... Inkább nem mondok semmit... Hirtelen kopogtattak.
-Ellen?-kérdezte egy ismerős hang.
-Hoodie?
-És Masky!-felelte egy másik.
-Gyertek be!-sóhajtottam. A fiúk leültek az ágyamra. Felültem és éreztem, hogy pillanatokon belül sírni kezdek. És sírtam is.
-Ajj, Ellen, ne sírj...-nézett rám Masky szomorúan. Hoodie közelebb csúszott és megölelt, én pedig csak sírtam, és sírtam...
-Lehet, hogy zavaró, de majd megunják!-próbált bíztatni Masky.
-Mikor?!-kérdeztem kés szipogás között. Hoodie megsimogatta a fejem.
-Majd... De ne aggódj, mi mindig itt leszünk neked...
-Köszönöm...-suttogtam. Hirtelen melegség öntötte el a szívem. Jó tudni, hogy mindig lesznek akikre lehet számítani.
-Mi lenne, ha lejönnél? Hátha tudomást vesznek rólad...-ajánlotta Masky. Bólintottam és elvettem egy zsepit az éjjeliszekrényemről. Kifújtam az orrom, beálltam a tükör elé és végigmértem magam. Eszméletlen hülyén néztem ki. Kivörösödött fejjel, piros, kisírt szemekkel és teljesen összegubancolódott
 |
| Én |
-Mi az?
-Gyönyörű vagy.....-mondták egyszerre. Rájuk mosolyogtam és együtt lementünk a konyhába. Crystal is hozta rendesen a formáját...
-Szia Ellen, rég jöttél le!- mosolygott rám azzal a kis aranyos, ártatlan mosolyával. Azt hittem, elhányom magam. A többiek pedig mintha észre sem vettek volna. Hoodie úgy nézett ki, mint aki akármelyik percben felrobbanhat.
-Fogd be, te rib*nc!-kiáltott Hoodie. Azt hittem, megáll bennem az ütő. Mindenki elég meglepődött arcot vágott. Még Crystal-t is sokkolta a helyzet.
-Mi bajod van?!-üvöltött Hoodiera Jeff.
-Az a bajom, hogy teljesen észre sem vettétek, hogy ez a hárpia átvette Ellen helyét! Egyáltalán emlékeztek rá, hogy ki Ellen? A csaj aki főz, mos, takarít utánatok! Aki megvarrja a cuccaitokat! De titeket ez nem is érdekel, ti csak a kis Crystallel foglalkoztok! Mit tett ő értetek?! Semmit! Mégis istenítitek! Az persze senkit sem érdekel, hogy Ellennel mi van!- üvöltött Hoodie torka szakadtából. Dermedt csend állt be az ebédlőbe. Mindenki Jeff reakcióját figyelte. Jeff pedig engem figyelt. Majdnem ismét elsírtam magam. A fiú éppen nyitotta volna a száját, de aztán megenyhült a tekintete. Mindenki rám nézett. Aztán Crystal elsírta magát.
-Sajnálom!- mondta sírva és odarohant, hogy megöleljen. Visszaöleltem. Akármennyire is utáltam az előbb, sosem tudnék rá haragudni sokáig. Tudom, hogy nem csak mondja, hogy sajnálja. Tényleg sajnálja.
-Semmi baj...-mosolyogtam rá.
-De, igenis baj! Teljesen átvettem a helyedet! Pedig csak barátokat akartam... Tényleg nem akartam! Amint lehet, jóvá teszem, esküszöm!- bőgött Crystal, mire én is sírni kezdtem.
-Bocsi, eléggé dúrva voltam..- húzta el a száját Hoodie.
-N-nem baj...- mosolygott Crystal.
-Jó, szupi, mindenki szeret mindenkit, de mostmár végre ehetnénk?!-kérdezte L.J, mire Millena oldalbabökte.
-Ja igen, ők összejöttek..-szipogott Crystal. Most az egyszer Crystal mellé ültem. Igazából, rengeteg mindenben hasonlítunk :D
November 20.
Crystallal mostanában folyton együtt lógunk. Általában feljön a szobábma Maskyvel és Hoodieval és beszélgetünk. A fiúk mindig hoztak fel sajttortát.
-Ha így folytatjátok, cukorbetegek leszünk!-nevetett Crystal amikor meglátta a fiúkat egy hatalmas sajttortával.-De ha ti nem eszitek meg, akkor legalább több marad nekünk!-vigyorgott Masky. Amikor feljönnek, Masky mindig leveszi a maszkját. Hoodie csak néha veszi le a kapucniját- Most amúgy is másmilyet készítettem!-húzta ki magát Masky és megmutatta a tortát.
-Jesszus!-hüledezett Crystal.
-Ez nem valamiféle esküvői torta?!-kérdeztem.
-Hát, elvileg nem annak készült... De elég díszes, nem?- vigyorgott és letette. Elővettem a tányérokat, Hoodie pedig felvágta a tortát. Amikor az egészet befaltuk, úgy éreztem, csontig fagyok.
-Hú, de hideg van!-dörzsölte meg a karját Crystal.
-Ugye? Ezért rossz itt.. Mindig hidegebb van..
-Bár ez nyáron hasznos!-vonta meg a vállát Masky és lenyelte az utolsó falatot is, majd odaült Crystalhoz és átkarolta. Crystal olyan vörös lett, hogy arrra már nincs kifejezés.
-Azt mondtad, fázol, nem?-nézett rá Masky.
-Öööö, de....-motyogta Crystal és még jobbal elvörösödött. Rájuk mosolyogtam aztán éreztem, ahogy Hoodie átkarol. Én is elvörösödtem. A fiúk egymásra mosolyogtak, majd ránk.
-Amúgy kint szerintem melegebb van, mint itt bent...-húzta el a száját Masky.
-Elvileg nem megy a fűtés.. Csak télen.-egészítette ki Hoodie Masky-t.
-Akkor meg? Miért nem megyünk ki?-kérdezte Crystal.
-Jogos! Menjünk!-mosolyogtam és felálltam. Felkaptam az egyik kabátomat és elindultam. A többiek is összeszedték magukat és így négyesben el is indultunk az erdőbe. Egy idő után Masky és Crystal leváltak, mi pedig mentünk tovább egyenesen. Nekem halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy hova megyünk, de Hoodie-n látszott, hogy direkt arra megyünk.-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Megmutatom!-felete, megragadta a kezemet és futni kezdtünk. Végül egy hatalmas, gyönyörű fához vezetett.
-Hűha..
-Gyere!-mosolygott és felemelt, hogy feltegyen egy ágra. Jó erősen megkapaszkodtam és feljebb másztam.
-Nem fogunk innen leesni?-kérdeztem riadtan.
-Ha meg lenne rá az esély, hogy leess, azt hiszed idehoználak?-rázta meg a fejét és felmászott.
-Gyönyörű innen a kilátás!
-Tudom. Ezért mászkálok folyton. Csodaszép helyekkel vagyunk körbevéve, de ezt senki sem veszi észre.
-Kár... Pedig olyan szép... - sóhajtottam. A hátunk mögül zörgést hallottam. Megfordultam és megláttam, hogy Crystal és Masky azok. Rájuk mosolyogtam és intettem, hogy jöjjenek fel. Előrébb másztam, Hoodie pedig mellém. Masky és Crystal a legfelső ágakra másztak. Őket figyeltem, nehogy leessenek. Hoodie rámnézett és megfogta a kezem. Rámosolyogtam és közelebb húzódtam. Aztán a fiú hirtelen odahajolt és megcsókolt. Azt hittem, elájulok.Néhány perc múlva kellőképpen magamhoz tértem.
-Okéé...
-Baj?-nézett rám Hoodie riadtan.
-Mi?
-Baj, hogy mecsókoltalak?
-Ja, dehogy!-mosolyogtam.
-Akkor jó...-mosolygott Hoodie és megint megcsókolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése