6. rész

Szeptember 08.

Ma reggelinél Masky szinte szó szerint letámadott.
-Elleeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!-kiáltott és teljes erőből nekem rohant.
-Mivan?!-ráztam meg a fejem és felálltam.
-Hoodie!!!!
-Mi van vele?!
-Mosolyoooooooooog!!!-kiáltott Masky, megfogta a vállam és megrázott.- mosolyog! Érted?! Mosolyog!!
-És akkor mi van?!- kérdeztem. Éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb lesz.
-Miattad mosolyog??
-Miért? Baj?- kérdeztem, mire Masky megölelt.
-Mióta ismerem, azóta nem bírtam egyszer sem rávenni, hogy mosolyogjon! Most meg nem bírom letörölni a mosolyt az arcáról! Nem mintha akarnám, de....
-Oké, oké, nyugi... Mostmár elengedhetsz...
-Oh, bocsi...-mondta Masky már egy kicsit nyugodtabban és elengedett. Amikor Hoodie is leért az ebédlőbe, mindenkinek tátva maradt a szája. Akárhányszor kérdezték, hogy miért mosolyog, csak megvonta a vállát. Egyértelműen mellé és Masky mellé ültem. Mindenki más pedig azért versengett, hogy ki ülhet közelebb Crystalhoz. Ez nagyon rosszul esett. Hoodie bátorítóan megszorította a kezemet, amitől sokkal jobban éreztem magam. Reggeli után Hoodieval sétálni mentünk. Egyszer csak eltakarta a szememet és elvezetett valahova.
-Hova megyünk?-kérdeztem izgatottan.
-Majd meglátod...-mondta és még mentünk egy kicsit. Majd egyszer csak megállt és levette a kezét a szememről. Ott voltunk, ahol először találkoztunk. Elmosolyodtam és felültem a kőre, majd kissé odébb húzódtam, hogy Hoodie is elférjen. A fiú felült mellém majd így szólt:
-Kár, hogy nem hoztunk valamit enni... Itt jól lehetne piknikezni.
-Akkor szóljunk Maskynek, hogy hozzon kaját és akkor hárman piknikezhetünk!-javasoltam.
-Oké!-bólintott Hoodie és előkapta a telefonját, hogy felhívja Masky-t. Miután megbeszélték, hogy mit hozzon, a fiú már vagy fél óra múlva ott is volt.
-Hova tegyem?-kérdezte és elővett egy szép nagy kockás pokrócot. Hoodie leugrott a kőről és segített Maskynek letenni, miközben én átkutattam a kajás kosár teljes tartalmát.
-Honnan van ennyi sajttorta?
-Mindig van.-közölte Masky.
-Oh, értem. Ez meg mi?- kérdeztem és kivettem egy hatalmas befőttet valami lila cuccal benne.
-Az lekvár. A sajttortára.
-Ahhaaa...-bólintottam és visszatettem. Amikor a fiúk elrendezték, hogy hol együnk, kipakoltam mindent. Igazából, minden nap együtt eszünk és olyankor Masky mindig felemeli a maszkját, de csak annyira, hogy enni tudjon, így még sohasem láttam az arcát. Bár, nem mintha Hoodie-ét láttam volna... Elég feltűnően figyelhettem őket, mert vigyorogva egymásra néztek, majd rám.
-Szeretnéd, ha levenném a maszkomat, Hoodie pedig a kapucniját, igaz?-kérdezte Masky vigyorogva.
-Ööö...
- Ha szeretnéd, levesszük..- mosolygott Hoodie.
-Komolyan?
-Persze!-mondták egyszerre és levették.
-Hű..
-Mi az?-kérdezte Hoodie.
-Helyesek vagytok!-nevettem.
-Köszi!-vigyorgott Masky. Miután mindent megettünk, nem volt kedvünk visszamenni, úgyhogy maradtunk még egy ideig. Masky hozott ki könyveket is, úgyhogy később Hoodieval olvastunk. Én, amikor teljesen teleeszem magam, elég hamar elfáradok és a madarak csicsergése is elég álmosító. Hoodie is már elaludt.
-Masky, majd felébresztesz?-kérdeztem suttogva. A fiú bólintott én pedig nekidőltem egy fának és hamar el is aludtam...