9. rész

December 10.
Kiko már vagy egy hete nem jelentkezik. Kezdek aggódni érte. Próbáltam hívni is, de semmi.Végül úgy döntöttem, felkeresem, hoy hol lakik. Nem kellett sokat járkálom az erdőben, hiszen már szinte kívülről ismertem az egészet. Hamarosan meg is láttam eg ykis kunyhót. Bekopogtam. Kiko nyitott ajtót.
-Mit keresel itt?!- nézett rám idegesen.
-Aggódtam. Már hetek óta nem jelentkeztél...
-Gyere be!-sóhajtott és elllt az ajtóból. Kicsi ház volt, aligha volt nagyobb a mi nappalinknál.
-Miért tűntél el?- tértem rá a lényegre.
-Kikoooooo! Hol vagy?- sipította egy magas hang. Kiko sóhajtott.
-Na vajon?- nyögte. Az emeletről letrappolt két szinte teljesen egyforma lány.
-Ő ki?- kérdezte ez egyik.
- Ő Ellen. Náluk lógok általában.
-Ááááh, ééérteem!!-vigyorgott a másik.
- Ellen, ők itt Lindy és Mandy. Miattuk nem tudtam menni.- mutatott az ikrek felé Kiko. - Lindy bal karja eltört.
-Értem..- bólntottam. A hosszú hajú meglóbálta a kezét. Be volt fáslizva. Tehát ő Lindy. A lányok nevetve felmentek vissza a emeletre.
-De attól, hogy eltört a keze, attól neked miért kell itt maradnod?
-Mert a kórházba nem mehettek el! Mandynek pedig annyi túlélési képessége van mint egy asztalnak...- húzta el a száját. Nevtve bólintottam.
-Nekem eléggé nagynak tűntek... Hány évesek?
-Nemsokára betöltik a tizenötöt.
-És még mindig neked kell róluk gondoskodni?
-Igen. Anya már bízta őket.
-És ő most hol van?
-Odafent...-mutatott a felettünk lévő emeletre. Majd kisebb szünet után a padlóra.- Vagy odalent...-
-Oh, értem.. Sajnálom..
-Áh, nem gáz... Már megszoktam.- felelte szomorú mosollyal és a gáztűzhelyhez ment, majd beizzította.
-Segíthetek?
-Miben?
-Valamiben.
-Nem kell, kösz...-rázta meg a fejét. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Halló?
-Ellen! Hol vagy?- kérdezte Jeff.
-Ja, mindjárt megyek! Az erdőben vagyok...
-Oké, szia!- azzal letette.
-Mennem kell.
-Rendben, szia.
-Mikor tudsz újra jönni?
-Nem tudom.
-Oké.
-Ja és ne szólj a többieknek...
-Miről?
-Arról, hogy miért nem mehetek...
-Rendben!-bólintottam és kimentem. Amikor hazaértem, szinte senki sem volt otthon.
-Hol van mindenki?- kérdeztem Jefftől.
-Készülnek a karácsonyra.
-Máris?
-Hát, nemsokára tele lesz az összes bolt emberekkel..
-Jogos.. Te miért maradtál akkor itthon?
-Mert én nem a boltban veszem meg az ajándékokat. Én magam készítem őket.
-Hűha.
-Amúgy hol voltál?- kérdezte.
-Mondom, az erdőben!- feleltem.
-Ahha....  Hogyhogy nem fagytál szét?
-Hogy érted?
-Ne nézz hülyének! Egy szál pulcsiban mászkáltál télen?!
-Öööh...-pirultam el.. Jeff átlát rajtam. Fölösleges lett volna titkolnom, hogy hova mentem. De akkor is megigértem Kikonak...!
-Kikot kerested igaz?- sóhajtott. Nem válaszoltam. - Na mindegy. Megyek vissza ajándékokat készíteni.
Kicsit úgy éreztem, mintha cserben csagytam volna Jeffet. Felkaptam a kabátomat és elmentem ajándékokat nézni a srácoknak....