5. rész

Szeptember 06.

Reggel a nappaliban szinte mindenki L.J köré tömörült.Oké, az egy dolog, hogy nagyon mély alvó vagyok, de hogy tudtam végigaludni azt, ahogy mindenki végigtrappolt az emeleten?! Na mindegy. Kiváncsi voltam, hogy mit néztek, úgyhogy én is odamentem. L.Jack az újságban mutogatott valamit mindenkinek.

-Ki ez?-mutattam a képen szereplő lányra. Nagyjából velem egyidős lehetett, hosszú, barna haja oldalra két copfba fogva, ijesztően vigyorgott a kamerába. A háttérből ítélve, a mi erdőnkben kóborolhatott, amikor ezt fotózták.
-Ez még ma reggel volt..-szólt Slender.
-Honnan tudja?- kérdeztem.
-Ma reggel éppen sétáltam, amikor meghallottam, hogy van valaki a környéken...-felelte.
-És ki ez?- kérdezte Jeff.
- Honnan a fenéből tudnánk?!-kérdezte ingerülten E.Jack.
-Mittudomén!-vonta meg a vállát Jeff.
-Na, a lényeg az, hogy valakinek meg kéne keresnie!-sóhajtott Slender.- Úgyhogy L.Jack, szedd össze magad, és indulj!
-Miéééért?! Miéééért éééén?!- vágott sírós fejet a kijelölt Creepypasta.
-Mert én azt mondtam. És most indulj, mert én indítalak el!-zárta le a vitát Slender és kitessékelte Jacket az ajtón. A fiú céltalanul bolyongani kezdett az erdőben, majd eltűnt. Nem sokkal később visszatért a lánnyal akit a képen láttunk.
-Srácok, ő itt Millena. Millena, ők itt a srácok!- nevetett L.J. Mindenki odament és kicsit konkrétabban is bemutatkozott. A "srácok" egy elég tág fogalom...
- Uuu, sziasztook!-köszönt Millena vigyorogva.
-Te ölted meg az áldozatomat?-nézett a lányra Slender.
-Öööö... Nem is tudooom......-nézett a földre Millena.- Nem  vagyok benne biztos.
-Mert ha igen, akkor nagyon ügyes vagy.- dicsérte meg Slender. Mi pedig nagyjából egyszerre  néztünk Slenderre teljesen összezavarodott fejjel.
-Igen, én voltam!-húzta ki magát Millena büszkén. Jeff elismerően bólintott. Valószínüleg ő is ezt tette volna. Valószínüleg mindenki ezt tette volna. Slender néhe alég kiszámíthatatlan...
- És a képességeidről ítélve remek Creepypasta lennél. Szeretnél ideköltözni?- na, itt viszont már mindenkinek leesett az álla.
-Elég jó kedve van...-súgta oda Jeff E.J-nek, éppen elég hangosan, hogy mindenki hallja.
-Dehát csak most ismertelek meg titeket, meg minden...-húzta el a száját a lány.
-El tudjuk intézni,  hogy ne kapjanak el a rendőrök.-jelentette ki Slender.
-Oké, maradok!-nevetett Millena. Slenderre néztem, aki egyszerűen csak bólintott, hogy mutassam meg Millenának a szobáját. Már éppen elég ideje vagyok itt, hogy megfigyeljem, hogy melyek az üres szobák. Szét is néztem némelyikben, amikor a többiek nem voltak itthon, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy melyik lehetne jó Millenának.
-Ez a ház egyik legrégebbi szobája.-mondtam és kinyitottam a szoba ajtaját.

-Akkor vigyázok rá!-nevetett és bement.
-Nyugodtan kidekorálhatod, ha akarod..
-Nem kell! Igy is tökéletes!-mosolygott és lehuppant az ágyra.
-Ha kell valami, csak szólj!-mosolyogtam rá és kimentem.




Szeptember 07.

Ma már kora reggel szint emindenki elment. Masky és Hoodie a boltba, (Jane és én alkalmatlanok vagyunk rá) Slender az erdőben sétálgat Sallyvel, L.J egy cirkuszt akar meglátogatni (milyen meglepő) és azért indult el most, mert mire odaér beesteledik, E.J pedig ismér a kórházba ment még több veséért, Jane Jeffel gyakorol szintén az erdőben, úgyhogy csak Smile dog, Millena és én maradtunk itthon. Smile a kertben játszadozik Millenával, én pedig bezárkóztam. Nem azért, mert emós lettem, vagy ilyenek, csak... Áh, elmagyarázom. Miután az anyám meghalt, apámmal maradtam, aki folyton megvert. Az iskolában sem voltak barátaim. Teljesen egyedül voltam. Mielőtt megőrültem volna, csak hogy teljesen meg ne őrüljek, létrehoztam a másik énemet, Crystal-t. Nincs köztünk nagy külömbség, csak annyi, hogy nekem zöld, neki sárga a szeme. Egyszer amikor szörnyen mérges voltam, és azt hittem teljesen megőrülök, és már nme volt elég, hogy Crystal csak a fejemben legyen, ezért valahogyan (ne kérdezd hogyan, nem tudom) Crystal lettem. Tehát amikor nagyon mérges vagyok, csak eltűnök és helyettem Crystal veszi át az irányítást a testem fölött. Amikor végre lenyugodtam, Crystal visszamegy és újra én leszek. Ennek eredetileg így is kellett volna maradnia, de amikor végleg elegem lett apám szekálásából, akkor nem volt ott Crystal, hogy megfékezzen és megöltem. Úgy éreztem, hogy cserbenhagytak. De miután végeztem, felnéztem és megláttam, hogy Crystal ott áll előttem teljes egészében. Senki sme tud Crystal-ról rajtam kívül. Ezért zárkóztam most be. Meg akarom tanulni Crystal-t előhívni parancsra. Már vagy egy fél órája próbálkozom, de csak egyre inkább fáj a fejem...

~

Sikerült! Crystal és én mostmár két külön  személy vagyunk! Bár ahogy látom ő ennek nem nagyon örül...

-Crystal?

-Igen?

-Valami baj van?

-Nem, csak még nem szoktam meg, hogy külön testem van...-felelte és leült. Fúrcsa így írni arról, aki egy perce még a testem része volt... Majd megszokom... Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Ridatan megfordultam és észrevettem, hogy Hoodie figyel. Amint meglátott, lerohant. Megragadtam Crystal kezét és lehúztam a földszintre. 

-Emmeg ki?!- kérdezte Jeff meghökkenve. 

-Ő itt Crystal.

-A testvéred?-kérdezte E.J.

-Ööö... Nem egészen...

-Hanem?-nézett ránk értetlenül L.J.

-Ő a másik énem, Crystal.

-Mivan?!-kérdezték mindannyian kórusban. Miért nem hallottam, hogy hazajöttek?! Sóhajtottam és elmagyaráztam nekik, hogy ki is Crystal. 

-Éééértem....-bólogatott Jeff.

-Komolyan? 

-Nem.-rázta meg a fejét a fiú. 

- És ezt miért nem mondtad el eddig?-kérdezte Masky.

-Mert... Nem olyan fontos infó...

-De! Ez egy másik te! Igenis fontos!-kiáltott BEN.

-És hol fog aludni?-kérdezte Slender.

-Elférünk a tetőtérben ketten...

-Ha elfértem a fejében, akárhol elférek!- vigyorgott Crystal, mire minenki elnevette magát, kivéve Hoodie és Slender. Később mindenki elfoglalta magát Crystallel. Kimentem a hátsó kertbe és leültem a padra, ahova még akkor ültem, amikor Jeff pulcsiját varrtam. Nem sokkal később Hoodie és Masky kijöttek és leültek mellém. 

-Mi a baj?-kérdezte Hoodie.

-Semmi...

-Ne hazudj!-nézett rám Masky mérgesen.

-Csak... Crystal sokkal jobban beilleszkedett már most, mint én...-sóhajtottam.- elég bunkó vagyok, mi?

-Miért lennél bunkó?-kérdezték egyszerre.

-Mert elvileg inkább örülnöm kénen neki, mint sajnáltatnom magam.

-Szerintem csak azért lógnak vele, mert így téged is jobban megismerhetnek...-nézett rám Hoodie.

-Hogy ismernének meg engem így jobban? 

-Hát.. Te nem vagy túl bőbeszédű...-mondta Masky. 

-De Crystal és én két teljesen más személy vagyunk...

-De te találtad ki Crystal személyiségét, nem? 

-De...

-Akkor meg? Valószínűleg nem valami gonosz hárpiára hasonlít...-vonta meg a vállát Masky mire elnevettem, magam. 

-Lehet, hogy rólad kérdezgetik...-mondta Hoodie.

-Nem hinném...

-De megeshet!-vonta meg a vállát Masky.  Miután látták rajtam, hogy nem igazán szeretnék beszélgetni, egy ideig csak csendben ültek mellettem. Később Masky-t behívta Slender, úgyhogy csak ketten maradtunk.  
-Sétálunk egyet?-kérdeztem Hoodie-t.
-Hm?
-Unom már az ücsörgést. Sétálunk?
-Miért ne.-vonta meg a vállát és felállt. Elindultunk az erdőben céltalanul. Hoodie részben az utat is figyelte, nehogy eltévedjünk. De azért nem voltunk csendben végig. Beszélgettünk szinte mindenféléről. Egyszer csak készetetést éreztem, hogy megöleljem. És meg is tettem. Először egy kicsit meglepődött, de aztán ő is visszaölelt. Egy ideig úgy maradtunk, majd elindultunk visszafelé. Amikor felmentem, Crystal már aldut, úgyhogy szépen csendben én is lefeküdtem aludni...