8. rész

November 25.

Felmérem a jelenlegi helyzetet:
-Én és Hoodie járunk
-Masky és Crystal járnak
- L.J és Millena járnak
-Jane és Jeff flörtölnek.
-Az utóbbitól mindenki meghökkent.
Amúgy meg, nem sok minden történt az elmúlt öt napban... Eléggé unalmasak lettünk XD Ja és sokkal nyitottabb lettem. Igy, hogy végre befogadtak és Crystal is itt van, sokkal vidámabb lettem. Éppen annyira, hogy bevállaljam az első ölésemet apám óta. Még egy kicsit félek egyedül menni, de Masky és Hoodie megigérték, hogy elkísérnek. Ma este megyek...
-Van konkrét célpont, vagy majd ott kitalálod?-kérdezte Masky.
-Miért, kéne egy terv?- néztem rá riadtan. Igazából, fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan kell... Amikor az apámat öltem meg, az csak úgy jött természetesen...
-Nem, csak kérdeztem..
-Ja, oké...-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Nem kell aggódnod, menni fog!- vigyrgott rám Masky bíztatóan. Kicsit úgy érzem magam, mintha valamiféle vizsgára készültem volna...

 *

Nemsokára indulunk. Már nagyon izgulok. Elvileg csak az ollómat akartam vinni, de Millena a kezembe nyomott egy üvegcsét.

-Ez méreg. ha esetleg valami nem úgy sülne el, ahogy kéne..-vigyorgott és odébbugrált. 

-Na, mehetünk?-kérdezte Hoodie majdnem olyan izgatottan, mint én. Lehet, hogy ez mégis valamiféle vizsga a Creeypastáknál... Bólintottam és kiléptünk az ajtón. A szél megcsapta az arcom és belekapott a hajamba. Felvettem a kapucnimat és elindultam a sötétségbe. Néhány lépés után a fiúk is elindultak.Egy ideig csak sétáltunk,majd amikor megláttam az utcai lámpák fényét, hevesebben kezdett verni a szívem. Beálltunk egy fa mögé és elmagyaráztam, hogy nagyjából hogyan terveztem:

-A környéken keresünk egy kisebb házat. Nem akarok túl közel menni a városhoz, úgyhogy a közeliek közül kell választani.- suttogtam, majd amikor a fiúk bólintottak, rámutattam egy kis, közeli házra.-Ez itt jó lesz.

A fiúk bólintottak és óvatosan kisétáltak. Mivel a képességeim közé tartozik, hogy hang nélkül tudok futni, így is tettem. Felmásztam az ablakhoz és beugrottam. Igazából, direkt ezt a házat választottam. Régen itt laktam. Meg akartam keresni, hogy ki költözött be utánunk. Résnyire kinyitottam a hálószoba ajtaját és szinte ledermedtem. Egy fiú állt bent, háttal nekem és éppen készült megölni az ott alvó személyt. Amikor végzett vele, megfordult és meglátott.

-Hát te meg ki vagy?-kérdezte flegmán.

-Én is ugyanezt kérdezhetném...

-Én kérdeztem előbb! Na mindegy. Kiko vagyok...- sóhajtott a fiú.

-Én Ellen. Mit keresel itt?

-Én is ugyanezt kérdezhetném.-vigyorgott Kiko.

-Nagyon vicces vagy...-sóhajtottam szarkasztikusan.

-Amúgy szerintem elég egyértelmű, hogy mit csinálok...

-Jó, de miért ölted meg?

-Mer' csak!

-Okéé... 

-És te?

-Elvileg én is azért jöttem, hogy megöljem...

-Téged is felbéreltek?-kérdezte meglepve.

-Nem.. Én magamtól jöttem... Téged ki bérelt fel?- érdeklődtem. Kiko megvonta a vállát.

-Valami gazdag pasi. Azt mondta, hogyha megölöm, megjutalmaz. De nem ezért vállaltam el. Csak meg akartam ölni...

-És szerinted hazudott?

-Biztos...

-Nem jösz velem? Bemutáthatnálak néhány barátomnak... Olyanok mint te... Szeretnek ölni.- kinyújtottam a kezem. A fiú elmosolyodott és megfogta a kezem. Leugrottam és húztam őt is magammal. Behúztam egy fa mögé. Masky és Hoodie eléggé meglepődött fejet vágtak.

-Masky, Hoodie, ő itt Kiko. Ő is egy gyilkos. Remek Pasta lenne belőle.

-Remek mi?!- fintorgott Kiko.

-Creepypasta. Ez egy ilyen összefoglaló megnevező ránk.

-Éééérteem...

-Remekül ki fogsz jönni Jeffel..-motyogtam és elindultunk visszafelé.

-Tehát ahelyett, hogy megöltél volna egy embert, beszereztél még egy Pastát?- rázta meg a fejét Hoodie értetlenül.

-Héé!-kiáltott Kiko sértődötten. Sírós fejjel Maskyre néztem, aki megvonta a vállát. 

-Abbahagynátok?!- sóhajtott Masky és befogta a fülét. 

-Jó, jó, bocsi...- húzta el a száját Hoodie. Masky előrement Hoodie mellé, Kiko pedig odajött mellém..

-Mindig ilyen?-suttogta. Megráztam a fejem.

-Akkor jó.. Mi baja van velem?

-Nem tudom. Általában nem túl nyitott új emberek felé... 

-Éééértem... 

-De majd biztos megkedvel.-mosolyogtam rá bíztatóan. A fiú visszamosolygott.

-Örülök, hogy találkoztunk. 

-Én is.- mosolyogtam rá. Amikor visszaértünk a többiek lerohantak.

-Ellen!! Hogy sikerült?!-kérdezték.

-Ez itt ki??-mutatott Kikora Sally.

-Kiko.-vigyorgott a fiú és leguggolt Sallyhez.- És te?

-Sally vagyok!-vigyorgott Sally és elrohant. Kiko felállt és a többieknek is bemutatkozott. Sally visszajött Slenderrel aki először eléggé fúrcsán nézett Kikora, de miután elmeséltem, hogy hogyan is ismertem meg, már sokkal kedvesebben állt hozzá. Rögtön be is akarta fogadni, de Kiko visszautasította.

-Én egyedül élek. Van egy kis kunyhó ebben az erdőben, ha lakatlan odaköltözöm.. Ha nem, akkor is...-biccentett a kijárat felé Kiko.

-Értem. De ha akármikor kedved támadna, csak nyugodtan gyere.- bólintott Slender

-Majd még találkozunk!-nézett vissza Kiko mosolyogva, majd kiment.

November 30.

Kiko naponta átjár hozzánk. Néha csak finoman célozgatunk arrra, hogy nyugodtan ideköltözhet, de mindig visszautasítja. Ja, és Hoodie is megkedvelte. Ma reggel amikor lementem még nem volt az asztalnál senki. Bementem a konyhába, hogy körülnézzek. Amikor megláttam, hogy mit össze bénáznak, azt hittem, hanyattesek a röhögéstől. Hát, ezek semmit sem értenek a főzéshez. A konyhapulton megláttam Kikot és felültem mellé.
-Hát, ez érdekes lesz..- vigyorogtam.
-Hát ja. Már vagy fél órája itt bénáznak!- vigyorgott a fiú.
-Miért, te jobbat tudsz?!-kérdezte Masky sértődöötten. Kiko egy flegma mosollyal leugrott a konyhapultról és kábé 10 perc alatt rendbehozta a reggelit. A srácoknak leesett az álla.
-Pfft, nagy cucc...-vonta meg a vállát Masky. Elmosolyodtam és kimentem az ebédlőbe megteriteni. Már éppen mentem volna fel szólni a többieknek, hogy kész a reggeli, amikor az ajtónál megláttam Kikot. Ráköszöntem, mire a fiú ridatan megfordult, majd felsóhajtott.
-Ellen! Megijesztettél!
-Hova mész?
-Ööö, ma nem érek rá, haza kell mennem bocsi!-hadarta és kiment. Hát ez fúrcsa. Szóltam a többieknek, hogy jöhetnek. Szinte senkinek sem tűnt fel Kiko eltűnése, csak nekem és Jeffnek.
-Kiko?-nézett rám kérdőn Jeff.
-Elment. Valami dolga volt...-húztam el a számat. Egész nap vártuk, hogy visszajöjjön, de csak nem jött. Végül Hoodieval még egy utolsót sétáltunk, mielőtt végleg beköszöntött volna a tél...