Prológus

  Szeptember. 03

 ...Már egy ideje menekülök. Nem tudom mióta és nem tudom hogy merre. Csak annyit tudok, hogy a családom, a barátaim, az egséz életem megváltozott. Már semmi sem lesz a régi. Nem tudom hol vagyok. De annyi biztos, hogy messze a civilizációtól. Egy erdőben. Át kell gondolnom a dolgokat. Leültem egy hatalmas kőre, elővettem az ollómat és sírni kezdtem. Anyám meghalt, apámat pedig megöltem. Bár nem fog hiányozni. Sohasem szerettem. Hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és gy kapucnis figurát láttam meg.

-T-t-e meg ki vagy?- kérdeztem riadtan és a figura felé tartottam az ollómat. Nincs mit vesztenem.
-N-n-n-nem..Nem a-a-akarlak bántani...-mentegetőzött.
-Nem akarsz, vvagy nem fogsz?-kérdeztem halkan.
-N-n-em foglak... A nevem Hoodie...
-Az én nevem E--
-Ellen. T-tudom..- motyogta. Kérdőn rámeredtem.
-Honnan?
-Már hallottunk rólad...-sütötte le a szemét.
-T-t-ti? K-kik vagytok?
-Creepypasták.-vonta meg a vállát Hoodie.
-He?-értetlenül a fiúra néztem. Hoodie sóhajtott és elmagyarázta, hogy kik azok a Creeepypaták.
-És az én társam, Masky is téged ketres.
-Mindenki ismer engem?
-A Creepypasták közül igen...Ezért keresünk.
-Érthető...
-Visszajössz hozzánk?
-P-persze...-felálltam és elindultam Hoodie után. Félúton összefutotunk Masky-vel.
-Hoodie! Én nem találtam ezért...-kezdett bele de aztán meglátott engem- Szép munka! Masky vagyok.-köszönt.
-Én pedig--
-Ellen. Tudom.-mondta. Nem láttam az arcát a maszkja miatt, de a hangjából ítélve elmosolyodott. Még szoknom kell. Mármint azt, hogy mindenki ismer engem, de én senkit sem. Amikor visszaértünk mindenki odajött, hogy bemutatkozzon. Tehát megismertem BEN-t, Jeff-et, Jane-t, Eyeless Jack-et, Sally-t, Slender Man-t, Smile Dog-ot, és persze Masky-t és Hoodie-t.
-És van hol laknod?- érdeklődött BEN.
-Nem hiszem...-ezen igazából még nem is gondolkoztam.
-Akkor ide költözhetnél.- ajánlotta fel Slender.
-Komolyan?- kérdeztem izgatottan.
-Persze. Van még szobánk.- bólintott a férfi. Nagyon örültem, hogy felajánlották. Különben nem is tudom, hogy hol aludtam volna. Slender megmutatta a szobámat. A tetőtérben volt. Semmi cucc nem volt nálam, úgyhogy nem nagyon tudtam beredezni. Leültem az ágyamra. Már kezdtem megszokni a környezetet. Kicsivel később kopogtattak. Hoodie volt az. Egy hatalmas kartondoboz volt nála tele berendezési cucokkal.
- E-ezeket találtam a padláson...-mondta. Beengedtem, és letettem az ágyra a dobozt. Végül is, agy egy fél óra dekorálás után kicsit sikerült kipofozni a szobát. Nem lett túl modern, de nagyon illett a ház hangulatához.
-Köszi..-mosolyogtam rá.
-Mit?
-...Mindent...
-Nincs mit...-mondta halkan és kiment.