2. rész

 Ebéd után kimentem a hátsó kertbe Smile Dog-gal játszani. Nagyon aranyos kutya, csak egy kicsit fúrcsa a mosolya... De hát, ettől Creepypasta.
-Ellen!-kiáltott Jeff.
-T-tessék?-fordultam meg.
-Hallom tudsz varrni. Meg tudnád nekem varrni az egyik pulcsimat?-kérdezte. Elmosolyodtam.
-P-persze.
-Kösz! Itt van. Még ráér, nem kell sietni...-mondta és átadta pulcsit, majd bement. Letettem egy padra, felszaladtam a varrókészletemért és nekiálltam megjavítani a ruhadarabot. Már félig készen voltam, mire kezdett esteledni. Letettem magam mellé a pulcsit és hátradőltem. Smile az ölembe fészkelte magát, majd szerintem egy kicsit elszunyókált. Nem sokkal később Masky és Hoodieis kijöttek. Szó nélkül leültek mellém a padra és bámulták a naplementét velem. Elmosolyodtam. Smile dog felkelt, majd leugrott a padról és bement a házba, a srácok pedig csak ültek, teljesen csendben. Nem olyan kínos csendben, hanem olyan békés csendben. Rég nem voltam már ilyen vidám. Még ha ezt a többiek nem is tudják. Miután lement a nap, visszamentem, hogy a házban folytathassam a varrást.

Szeptember 05.

Ma reggel sikerült befejeznem Jeff pulcsiját. Reggeli előtt vissza is adtam.
-Köszi El!-mosolygott Jeff és felvitte a szobájába. El? Okééé... Mondjuk, ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem utál. Reggeli után Slender odajött hozzám és Jane-hez.
-Lányok, nem bánnátok, ha elküldenélek titeket vásárolni? Már kezdünk kifogyni...
-Persze! Csak hozok zsacsikat!-kiáltott Jane és feltrappolt az emeletre, majd ismét le vagy három hatalmas szatyorral. Slender nem adott nekünk pénzt a vásárláshoz, bár gondoltam, hogy nem leszünk túl tisztességesek. Mivel egy erdő kellős közepén van a ház, jó sokat kellett mennünk, hogy elérjük a legközelebbi benzinkutat. Megpróbáltunk észrevétlenül beosonni, de nem jártunk sikerrel. Nincs túl nagy forgalom, tehát elég nehéz lett volna eltűnni szem elől veszni, úgy, hogy nagyjából mi ketten alkottuk az egész bolt teljes létszámát. Kiderült, hogy az eladó elment ebédelni (kora délelőtt, gratulálok) és nyitva felejtette a bolt ajtaját!
-Ekkora mázlit!-kiáltott Jane és elkezdte telepakolni a szatyrokat.
-N-nem kéne esetleg valamiféle terv szerint haladni...?-tettem fel magamnak a költői kérdést, majd én is ész nélkül cuccolni kezdtem. Jane rámmosolygott, én pedig viszonoztam a gesztust. Hirtelen lépteket hallottam közeledni és riadtan a lányra néztem, aki kétségbeesetten próbált kiutat találni, majd hirtelen elnevettem magát. Kérdőn rámeredtem.
-Creepypasták vagyunk. Minek félünk? Ők félnek tőlünk!-nevetett Jane. Mondjuk jogos... Az eladó lassan becammogott a boltba, a pult mőgé állt, majd így szólt:
-Miben segíthetek?-nem mondta túl lelkesen... Jane elvigyorodott. Az eladó felnézett és kis híján elájult. Jane odament, egy egyszerű mozdulattal leütötte a férfit, majd kifutott. Intett, hogy menjek én is. Utánamentem.
-Hát ez... Fúrcsa volt...-bámultam Jane-re, aki idő közben szinte teljesen lehagyott. Gyorsan utána futottam. Nem nagyon figyeltem, hogy merre mentünk. Nem lenne jó eltévedni.
-De azért jó lett volna mást is kezdeni a sráccal...-mosolygott rám Jane mikor mellé értem.
-Hát, lehet, hogy nem kellett volna életben hagyni...
-Hé, látszott rajta, hogy ismer minket... Nem lett volna jó megölni egy rajongót!
-Nagyon vicces...
-Na, fel a fejjel! Olyan kis morcos vagy!-megvontam a vállam. Szerintem nem vagyok morcos... Csak nem annyira nyitott...